2015. október havi utazási beszámoló:

Egy kis őszi feltöltődés gyanánt úgy döntöttünk, októberben repülünk egyet.

Nem egészen 3 napot töltöttünk Itália délkeleti részén. Fő célunk Bari városának felfedezése és a közeli Alberobello meglátogatása volt.

Október végi időpontunk ellenére bíztunk a kedvező időjárásban, hisz délen ilyenkor még 20-25 fok dukál.

Hétfőn indultunk, amikor itthon borús, igen hűvös időjárás volt. Közvetlen Wizz Air járattal érkeztünk Bari repterére, mely kb. 3/4 órás buszútra van a belvárostól. Csodálatos a reptér megközelítése az Adriai-tenger felől, hisz az egész kikötő alattunk terül el. Ha szerencsénk van, hatalmas hajókat is láthatunk!

Földet érésünkkor kellemes, napsütéses idő fogadott 25 fokkal. Igencsak jólesett ez az itthoni időjárás után!

A terminálból balra fordulva találjuk a helyi buszt, 16-os jelzéssel. Kerestük, hogy van-e valami bódé vagy üzlet, ahol tudunk jegyet venni, de miután nem találtunk, a buszon vásároltuk meg 1.5 euróért. (A városban jegyet a kisebb trafikokban, lottózókban tudunk vásárolni 1 euróért.)

A városba jutás kicsit kalandosra sikerült. Volt nálunk természetesen megállókat jelző térkép, melyet INNEN töltöttem le, de miután a buszmegállókat csak elvétve jelzi valami tábla, így esélytelen volt néha belőni, hogy hol is járunk. 

Legnagyobb örömünkre mellettünk ült a Ryanair sztyuvija, a szlovák származású lány, aki mondta, hogy ugyanott száll le, ahol mi, és majd jelez, ha készülődjünk. 

Jellemzően egyébként kevesen beszélnek angolul, de segítőkészek az emberek. Azon vannak, hogy ha nem is angolul, de valahogy segítsenek.

A városba vezető úton kis szűk utcákon és külterületen haladtunk, amikor egy éles kanyarban a buszunk egyszer csak találkozott a fallal. Hopp, egy darab tükör leesett, de temperamentumos olasz sofőrünk lévén ez senkit nem érdekelt. Mentünk tovább. :) Volt még egy hely, ahol megállt, kiugrott a buszból, kettőt rúgott a lökhárítóba, majd száguldottunk előre. Gondolom, leesőfélben volt az ütközéstől...

A célállomáshoz érkezvén, térkép elő és próbáltuk kideríteni, hogy merre is induljunk a szállodánk felé. Nagyon hiányosan vannak kiírva az utcanevek, szóval bolyongni azt kell rendesen. 

Mi a Hotel Cristalban szálltunk meg, ami közel található a vasútállomáshoz, a tengerpart egy kisebb sétával elérhető volt, és az óvárost is könnyen útba tudtuk ejteni.

Első benyomásként lelombozó volt a város külleme. Mindenhol szemét, kutyaürülék fogadott. Sok helyen omladozó vakolatú házak. 

Utóbb visszatekintve, sok szép és rendezett utcával is találkoztunk. A szűk utcák többnyire megszokhatóak. A helyiek közlekedésével viszont nem árt vigyázni! A gyalogosnak sehol nincs elsőbbsége, és igencsak száguldoznak az autósok, dudálnak, és egyáltalán nem érdekli őket a másik.

A hotel átlagosnak mondható belterét feledtette velünk a kedves kiszolgálás. Félpanziónk miatt vacsorát is kaptunk,ami megér némi dicséretet! A felszolgáló egy barátságos, csupa szív férfi volt, aki az egész kínálatot elénk rakta. Első nap 6 fogást hozott, de ha kérjük, jött volna a hetedik is. Ne nagy kajákra gondoljatok, inkább csak sokra! Volt itt sült felvágott, cukkini, zöldbabos krumpli, hal, olajbogyó, pizza, tészta, kagyló, minden, amit csak akartunk. Igazi mediterrán ételek. Csipegettünk, kóstolgattuk, de mondtuk, hogy nálunk ennyit enni estére nem divat. :)

Ezen a vidéken is tartják a sziesztát, ezért érdemes úgy kalkulálni, hogy ebéd után 1 körül bezárnak az üzletek, vendéglátóegységek, és csak 4-6 között nyitnak ki. Viszont késő délután, este megélénkül a város, mindenki útra kel, vásárol, eszik, sétál, zsizseg.

Mi a hotel elfoglalása után a tengerpart felé vettük az irányt. A Garibaldi parkban volt egy kis fotózás a pálmafák tövében, illetve néztük, ahogy a helyi nyugdíjasok zsugáznak. 

A Corso Vittorio Emanuele II talán Bari egyik legfelkapottabb utcájának egyike, itt található a Teatro Piccinni, illetve egy helyi bank impozáns épülete. A sétány fölé hatalmas pálmafák magasodnak, illetve számos híres márka képviselteti magát. Éttermek, kávézók közül itt és a keresztutcákban bátran válogathatunk.

A korzó végén találjuk a tengerpartot a Bari jelképének számító Teatro Margheritával. Képeken nekem jobban tetszett.

A jobbra lévő kis partszakaszon remek sétát lehet tenni és elbámészkodni a hatalmas vízfelületen. 

A kikötőben számos színes halászhajó várta a hajnali indulást. A nap már lemenőben volt, az idő is elromlott.

Kicsit elidőztünk a padok egyikén és belevesztünk a morajló tenger habjaiba. A közelben lévő világítótorony mellett egy magányos hajó lebegett a víz felszínén, idilli látványt nyújtva ezzel számunkra.

Hazafelé még betértünk a híres Mozart Cafféba egy igazi olasz kávéra.

Rengeteg az utcán ilyenkor az helyi. Mindenki nyüzsög. Van itt egy egyetem, ami miatt számtalan fiatal tölti meg az utcákat.

Másnap Alberobello volt a cél, amit vonattal értünk el, nem ám egyszerű menettel! :)

Reggelire svédasztalos menü volt, számos péksüti, keksz, dzsem közül választhattunk. Inni gyümölcslevet, teát, kapucsínót, café lattét, kakaót kínáltak. Nem panaszkodhattunk.

Az állomás pár utcára volt a szállásunktól, a 9:48-as vonatot lőttük be Alberobello felé. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, és szakadó esőben indultunk el a hotelből, ami egész napunkat végigkísérte.

Azt gondolom, aki elutazik valahova, annak ez nem lehet akadály! Ha már jól akartuk érezni magunkat, senki és semmi nem tántoríthat el tőle, lelkesen vettük hát az irányt a vonat felé!

A környéken három állomás is található, mi is bementünk kettő épületbe is, ahol elutasítottak minket. Fel kell készülni, hogy angolul nem sokan beszélnek, de azért félszavakból is megértettük egymást :)

Az épület így néz ki, ezt keressétek:

Ha az épületet szemből nézzük, akkor a legbaloldalibb bejáraton kell bemenni és a szemben lévő aluljáróban végigmenni majdnem a végéig. Az utolsó előtti jobb oldali feljáró, ahová ki van írva: SUD-EST, elvezet az Alberobellóba közlekedő vonathoz. Jegyet szintén itt tudunk venni a kis épületben. Menetrendet ITT találtok. Online előre 7 nappal tudja kezelni a rendszer a jegyvásárlást. Ha pontosan tudjátok, mivel szeretnétek menni, itt is megvehető. Ott-tartózkodásra 2-3 órát alaphangon szánjatok. Jó időben minél többet, szép ez a kisváros!

Azt gondolom, ez hasznos tanács, mert mi kb fél órát keringtünk, mire megtaláltuk, honnan indul a vonat, illetve hol lehet jegyet venni. Két percen belül indult a vonatunk a jegyvásárlás után. Ne zöld trenitaliás vonatot keressetek, hanem piros-szürkét.

A fanyar időjárás miatt több utazás alatt készült, kb. nulla minőségű képet nem teszek fel. Ezt is csak bizonyítékként. :)

A vonat egyébként nagyon tiszta, kulturált illemhelyiséggel. Hiába a hétköznap, nem volt zsúfoltság. Időben az út másfél órás volt. Hamar elszaladt! 

Fura tájjal szembesültünk. Kies területek, egy-egy településsel, hatalmas szőlőtáblák, gyümölcsösök. 

Érdekes volt számomra, hogy nincsenek önálló, családi házak, csak társasházi, hatalmas betonépületek. Azok viszont színesek, nem túl rendezettek, pici, szűk utcák mindenhol, és nincs rendszer semmiben. Erkélyeken lógnak a mosott ruhák, ami még ziláltabbá teszi az összképet.

Sűrű, borzas vidék ez, ahol a szőlőket védőfóliák alatt érlelik, és ahol a gyümölcsfák alatt háló terül el, hogy a leeső termést is lehessen hasznosítani. 

A vonat nagyon kényelmesen haladt nyomvonalán, közben az embereket figyeltem. Igazi beszédes olaszokra leltem. Gesztikuláltak, hosszan ecseteltek bármit, élettel teliek voltak. 

Nagyon vártam az érkezést Alberobellóba. A kisváros a Világörökség része, kis kőházai azonnal magukra vonják a figyelmet. Pontos nevük trullók, vagy ahogy a helyiek emlegetik: trullik. 

A vasútállomásról teljesen mindegy, hogy melyik utcán haladunk végig, először modernebb épületekbe botlunk,majd a kis manóházak között kalandozhatunk. A többségükben ma is laknak, nagyon rendezettek és igazán aranyosak. Rengeteg helyen vannak virágokkal, lugassal díszítve. Hófehérre meszelt falaik és kőből, habarcs nélkül összerakott kúpszerű tetejük közt bolyongva kicsit visszamentünk az időben. 

Úgy tudom, annak idején adót vetettek ki a városra, és a helyiek ezt nem akarták megfizetni, így gyorsan lebontható ingatlanokat építettek, mondván, félkész házak után nem jár a sarc. Eszes népség! :)

A kis házak közt található egy gyönyörű templom, ami közelében számos szuvenírbolt és étterem, kávézó is nyílt. Illetve a főtér felett magasodik a panoráma kilátó, ahonnan a kis kúpos tetejű házacskák erdejét fotózhatjuk.

Míg Bariban a nyüzsgés volt a jellemző, itt a csendesség, nyugalom. Remek romantikus sétákat lehet itt tenni, szerintem ha süt a nap, nagyon jó hangulata van a kisvárosnak. Esőben sem panaszkodtunk!

Mivel Olaszországban pizzát kötelező enni, így mi itt fogyasztottuk el, teljesen korrekt áron.

Alberobello meglátogatása után este még sétálni indultunk. Megnézni a várost kivilágítva. A fő cél a méltán híres San Nicola-katedrális volt. A letisztult, freskómentes falak monumentális magassága ámulatba ejtő. A puritán külső után belül is letisztult formákat kapunk. Jó volt megpihenni és kicsit elmélkedni a templom falai közt. 

A templomot magas falú, erkélyes kőházak veszik körül, kis, macskaköves utcákkal. Későn nem túl felemelő érzés erre gyalogolni. A közelben található egy várrom is, akit esetleg érdekelne, tekintse meg.

Nagyon szerettem volna egy többemeletes hajót testközelből is lefényképezni, de sajnos egy sem állt a kikötőben, így ez megmarad legközelebbi célnak.

Utunk befejezéseként másnap már csak a reptér felé vettük az irányt. Ugyanúgy busszal mentünk a légikikötőbe. Érdemes tudni, hogy itt a buszok nem állnak meg, csak ha integetünk nekik. Hajrá, indulhat a kézlóbálás :)

A reptéri busz (16-os) óránként jár, így érdemes időben elindulni, mert mi is dugóba ütköztünk a kivezető szakaszon. 

Bari reptere tiszta, a várossal ellentétben. 

Összegzésként elmondhatom, hogy mindenképp jó emlékkel távoztunk. Aki csak Barira kíváncsi, annak elég rászánnia egy éjszakát, nem sok látnivaló van a városban. Aki továbbutazna, csodás tájakat láthat! Puglia tartományban rengeteg szépség vár ránk, biztos lesz még róla szó a blogban! 

Én biztos nem szánnék rá nagy összeget, csak irtó olcsó repülőjegyekben gondolkodnék. Október végén még minden zöldellt, a leanderek virítottak, és ha épp nem esett volna nagyon, kellemes 20 fok körüli hőmérsékletben élvezhettük volna az utazást. 

Remélem, ti is megízlelitek majd ennek a kócos vidéknek a szépségeit!

Szállás: Bari

Szállás bárhová: ITT

Tetszett az ötlet? Lájkold ITT a blogomat, hogy a facebookon is tudd követni a villámhíreket. Illetve olvasd el a többi helyről szóló írásaimat is! :)